„Mert ha elképzelhető is némi manipulálás a dologban, a közel egyöntetű véleménynyilvánítás azért mégsem észak-koreai típusú »ráhatás« következménye. S mivel Oroszország aligha tétovázik »védőhatalmi« státusának érvényesítésében, minden bizonnyal valamiféle gyakorlati következménye is lesz a krími oroszok egy szólamban megnyilvánuló hangjának – a világ minden jólfésült tiltakozása ellenére.

Ezért aztán sokkal inkább azzal érdemes immár foglalkozni, hogy mire »hasznosítható« az ukrán válság sokak számára nem is annyira meglepő krími kifutása. Hiszen Hruscsov ’54-es »ajándéka« mindig is olyan volt, mint félig kibontott csomag, amelyet – bár címzettje nem bírt ellenállni a kíváncsiságának, s épp csak belekukkantott, mert nem érezte igazi tulajdonosnak magát – feltettek egy polcra. És eddig valahogyan minden nagytakarítás alkalmával ottfelejtettek, legutóbb például Ukrajna Szovjetuniótól való függetlenedésekor.(…)

Párhuzamok kétségtelenül vannak. Napjainkban is. Székelyföld szinte kínálja magát e tekintetben: 80 százalékot meghaladó magyarság, magyar anyanyelv, ahol a román pártoknak olyannyira nem terem babér, hogy már nem is járnak arra kampányolni. A sajátos romániai állapotok miatt mégis fényévnyi távolság választja el ma még Krímtől Székelyföldet – elsősorban nem földrajzi értelemben. A környéken érzékelhető szeizmikus mozgások azonban előbb-utóbb jó eséllyel mozdíthatják meg a polcokon heverő ajándékcsomagokat.”