„Az említett hecc-csapat időnként azt is bekiabálta, hogy „Ki a magyarokkal az országból!”. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a hangok nem hallatszottak a szobor előtt felállított mikrofonoknál, és az ott levők nem is vették át, ám a beszédeket hallgatva nem is volt rá szükség, mert a marosvásárhelyiek által jól ismert felszólalók „kitettek magukért”. Nem szükséges idézni, elég, ha megnézzük a tegnap esti tudósításban felsorolt neveket.

Való igaz, a kormányt szidták, de nem a milliókat megnyomorító adóterhek vagy az energiaárak miatt, hanem azért, mert az RMDSZ-t bevonta a kormányba, és teljesíti annak összes „aberráns, nemzetellenes” követelését…  A szónoklatok folyamatosan visszatérő motívuma az alkotmány első cikkelye volt. Ezt sem kell külön idézni. Voltak komikus intermezzók is. Nevetséges volt látni, ahogy egy-két régi ismerősöm vagy szomszédom mennyire kínosan vigyázott arra, nehogy köszönnie kelljen, holott egyébként beszélő viszonyban vagyunk.

Valami jó is volt azért az egészben. Kiderült, hogy a Vatra Românească valamikori erejének és támogatottságának szemmel láthatóan csak az árnyéka maradt meg mára. Igaz, most akarnak újraszerveződni, mert úgy gondolják, megint „szükség van rájuk”.”