Kettős mérce alkalmazásának tekinthető a marosvásárhelyi önkormányzat döntése, amely révén engedélyezte a szélsőségesen magyarellenes Vatra Românească szervezetnek, hogy szerdán a város főterén tüntessen a magyar kisebbségi jogkövetelések ellen. A szervezet a tüntetést úgy hirdette meg, hogy azon az RMDSZ „aberráns” követelései – a közigazgatási magyar nyelvhasználat, magyar tagozat a marosvásárhelyi orvosi egyetemen (MOGYE),  a székely jelképek kifüggesztése – ellen akar tiltakozni, és azt követeli a miniszterelnöktől, hogy ne nevezzen ki RMDSZ-es prefektust a Maros megyei kormányhivatal élére.

Emlékezetes: a múlt hétfőn szintén a városba meghirdetett magyar autonómia-megmozdulás résztvevőitől az önkormányzat – a helyi rendőrség kezdeményezésére – megtagadta a jogot, hogy a székely vértanúk emlékművétől a főtérre menetelve adjanak hangot önrendelkezési törekvéseiknek. Az érv az volt, hogy a tavalyi megmozduláson románellenes jelszavakat skandáltak.

Ezzel szemben a soviniszta, programját teljes egészében a magyarellenességre építő Vatra Românească esetében semmilyen kifogásolni valót nem talált az önkormányzat. Annak a megtagadása az ország polgárai egy részétől, hogy anyanyelvét használhassa az állami hivatalokban, hogy saját nyelvén tanuljon a felsőoktatási intézményekben, hogy a saját jelképeit használhassa, vagy hogy a soraiból kikerülő személy állhasson egy megyei kormányhivatal élén, a jelek szerint nem tekinthető szélsőséges megnyilvánulásnak, így nyugodtan hirdethető.

Tény persze, hogy hivatalosan szólás- és véleményszabadság van, és bármennyire is visszatetsző, elvileg a vatrásoknak is jogukban áll – akár Marosvásárhely főterén is – hirdetni kirekesztő, soviniszta eszméiket. Viszont ugyanúgy jogában áll a magyar közösségnek is a város főterére vonulva autonómiát követelni. Az, hogy az önkormányzat most a Vatra valóban szélsőséges rendezvényét gond nélkül engedélyezi a központban, annak a bizonyítéka, hogy csupán ürügy volt a magyar felvonulás elleni, szélsőségességről szóló érv. Az ugyanis egy kalap alá vette a tavalyi rendezvény összes résztvevőjét, és néhány bekiabáló jelszavai alapján bélyegezte meg az egész megmozdulást, amelynek a deklarált hivatalos célja nem a románellenes vélemények hangoztatása volt, csupán az autonómiaigények kifejezésre juttatása. (Azért, hogy a tiltás ellenére is megtartott idei meneten végül dulakodásra is sor került néhány, a tömeghez hozzácsapódott magyar szélsőséges és a rendfenntartó erők között, a saját rendezvényük megfelelő biztosításáról, a szélsőséges elemek távol tartásáról hiányosan gondoskodó szervezők mellett ugyanúgy terheli a tiltásával az etnikai feszültséget csak tovább gerjesztő, a tűzre olajat öntő önkormányzatot is).

A Vatra-tüntetés engedélyezésének súlyosságát külön kiemeli, hogy a megmozdulást az 1990-es magyarellenes pogrom, a „fekete március” évfordulójára időzítették.
Mindezek alapján megállapítható: az illetékes hatóságok nem azonos mércét alkalmazva döntöttek az autonómiatüntetés és a román szélsőségesek főtéri megmozdulásának engedélyezéséről. Ez pedig a legkevésbé sem szolgálja a magyarok és románok közötti békés együttélést – sem Marosvásárhelyen, sem Erdély és a Partium többi településén.