A katalánok és a baszkok nem hagynak cserben

Azok legalábbis biztosan nem, akik meglátogattak bennünket a szerkesztőségben.
Hirdetés

Írhattam volna, hogy katalán- és baszkinvázió volt tegnap nálunk, de ez sajnos kimerítette volna a költői túlzás fogalmát: a székelyföldi autonómia két katalán és egy baszk szimpatizánsa volt a vendégünk, gardedámjuk: Árus Zsolt

A trió legismertebb tagját nem kell különösebben bemutatni: ő Marc Gafarot, tudják, az a katalán politikus, aki a szokásos évi marosvásárhelyi felvonulásokon lazán, zsebredugott kézzel szónokol, minekutána megskandáltatja a tömeget rendesen. A vérében lehet az ilyesmi, mert miután megszemléli a szerkesztőségből a kolozsvári főtéri panorámát, megkérdi, hogy mi lenne, ha kinyitná az ablakot és elkezdene kiabálni, hogy „Autonómiát! Autonómiát!” Bátorítom ebbéli szándékában, hiszen mire áhítozhatna jobban az egyszeri firkász, mint egy jó kis botrányra. Mindenesetre, ahogy nézem és hallgatom ezt a fickót, kezdem sejteni, miért van a katalánoknak autonómiájuk, és miért nincsen nekünk.
Iker, a baszk újságíró, aki hevesen érdeklődött az erdélyi magyar rockzene iránt (is)
 
A küldöttség tagja továbbá Daniel Laspra katalán ügyvéd és Iker Merodio baszk újságíró, ők sem szívbajosak, és olyan közvetlenséggel vetik bele magukat a társalgásba, amihez valószínűleg mediterrán vidéken kell születni. 
Nálunkfelé, ahol még a nemzeti eszme legvérmesebb hívei sem szívesen vállalják önmeghatározásként a ‘nacionalista’ jelzőt, meglepőnek tűnhet, milyen nyíltan és természetesen beszélnek saját nacionalizmusukról a vendégeink, bár azt hozzáteszik, hogy ez náluk  nem annyira etnikai gyökerű. Daniel azért elmondja, hogy bár Katalóniában kizárólag spanyol nyelven is lehet boldogulni, de a katalán nyelvtudás több mint ajánlott.
A katalánok egyébként óva intenek attól, hogy nemzeti kisebbségként határozzuk meg magunkat, inkább a nemzeti közösség definíciót javasolják – ami érthető, hiszen Katalóniában ők többségben vannak. A baszkokkal már kicsit bonyolultabb a helyzet, Iker elmeséli, hogy ő például iskolában – sőt magániskolában – tanulta meg az amúgy is nehézkes baszk nyelvet (igen, pont mint a magyar, bólogatunk együttérzően).
Daniel, a katalán ügyvéd a titkosszolgálatok kijátszásának fortélyait is megsúgta
 
Node mi oldja leginkább a katalán és a baszk ember nyelvét? Igen, ugyanaz, mint a székelymagyarét: a pálinka. A vendéglői asztal mellett elmerülünk többek közt a baszk radikális rockzene rejtelmeiben, és a kritikai észrevételek is előkerülnek. Vendégeink szerint a székelyföldi politikusoknak nyitniuk kéne az erdélyi románok felé, és kialakítani egy közösen vállalható transzilván platformot, kevesebb trianonozással és több gazdasági megfontolással. 
„Bukarest kirabol bennünket!” – legyen ez a jelszó, ajánlják. 
És ebben akár meg is egyezhetünk.
 
Hirdetés