A magyar alpesi sízők között még soha egyetlen versenyző sem került a legjobb tíz közé ötkarikás játékon. A sportoló már hétfőn történelmet írt azzal, hogy szuperkombinációban a 16. helyen zárt, mivel az eddigi legjobb ötkarikás magyar alpesi eredmény Kozma Péter nevéhez fűződött, aki 1984-ben, Szarajevóban műlesiklásban a 18. lett.

A nőknél a korábbi legjobb eredményt Kovács Mónika érte el 1998-ban Naganóban, ahol 21. helyen zárt kombinációban. 

A férfiaknál Szalay László 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben a 19. helyen végzett összetettben. Mellettük Iglóiné Eleőd Anikó 1948-as 22. helye műlesiklásban, valamint Bónis Attila 1994-ben Lillehammerben, szintén műlesiklásban elért 22. helyezése sorolható a jobb magyar szereplésekhez.

Az alpesi sí 1936 óta szerepel a téli olimpiák programjában, azóta összesen – a szocsi viadalig – 35-en képviselték a piros-fehér-zöld színeket, pontot eddig még senkinek sem sikerült szereznie.

 

 

Miklós sikere után az M1-nek elárulta, a fő számában kockáztatnia kellett: „Elég ideges voltam a rajtnál, de miután kiugrottam, már csak a pályára koncentráltam. A pálya felső részén rontottam ugyan, ám próbáltam egyből elfelejteni, és küzdeni tovább a célig a helyezésért. Nekem ez volt a fő számom, ebben vártam a legjobb eredményt magamtól. Ennek érdekében kockáztattam, és nem számított, hogy kiesek-e vagy sem. Amikor leértem, a hatodik helyen álltam, aminek nagyon megörültem. Majdnem sikerült is megtartanom, csak egy rivális jött be elém. Így lemaradtam a pontszerzésről, de remélem, hogy értékelik majd a teljesítményemet. A lényeg számomra az, hogy megmutattam, igenis meg lehet csinálni, és tudok jó lenni, jó vagyok.”

A futam után Miklós Edit arról is beszélt, hogy edzője, Diethmar Thöni tanácsára síelte teljesen más ívben az utolsó szakaszt, és ennek köszönhetően tudott ilyen remek eredményt elérni. Ugyanakkor az MTK versenyzője kifejtette, Stark Márton tökéletes léceket biztosított számára, nagyszerűen sikerült a vaxolás.

 

 

Miklós Edit nem véletlenül dicsérte léceit és az azok csúszását segítő vaxolást a bravúros teljesítménye után, mivel a jó választás és a megfelelő előkészítés nagyban hozzájárult a sikeréhez. Mint kiderült: Stark Márton edző és vaxmester mindegyik sílécének külön edzésnaplót vezet.

„A verseny után megkérdezte Maria Höfl-Riesch vaxmestere, hogy mit kentem a lécekre. Nagyon jólesett. Végre nekünk is van egy titkunk” – mondta a csíkszeredai születésű sízővel három éve együtt dolgozó Stark, aki hozzátette, nem árulta el a háromszoros olimpiai bajnok, Szocsiban szuperkombinációban győztes német síelő szakemberének az igazat.

A titok persze – szerinte – sok összetevőből áll. Példaként említette, hogy valamennyi edzésen más-más lécet próbáltak ki, illetve hogy ezen felül még egyszer tesztelhették a léceket Szocsiban, s akkor derült ki a versenyen használt sportszerről, hogy nagyon gyors ezen az olvadó havon. Szintén hasznos információkat adott a lécekhez tartozó edzésnapló, amelyben minden lényeges adat szerepel arról, milyen havon és milyen vaxszal hogy teljesített a léc.

 

 

 

„Minden szakágat beleértve nagyjából 25 pár léce van Editnek, ebből hatot használ lesiklásra, de csak kettő igazán gyors közülük. Ebből a most használt az olvadó, míg a másik fagyott hóra jó. Ezzel szemben például Höfl-Rieschnek legalább hat pár gyors léce van” – mondta a körülmények közti különbségről a 25 éves vaxmester, aki az osztrákkal is összehasonlította a magyarországi helyzetet. Mint mondta, náluk nagyjából másfél-kétszer annyit költenek egy-egy alpesi sízőre, mint amennyibe Miklós Edit versenyeztetése kerül, ennek fényében pedig különösen értékes, hogy az MTK sportolója mind a négy osztrák riválisát megelőzve lett hetedik.

A differenciáknál maradva megjegyezte, ő is hozzájuthat a legjobb vaxokhoz, de amíg egy osztrák edző megveszi azt, ha szüksége van rá, addig nekik spórolniuk kell, azaz nincs rá akkora keret, mint a szomszédos országban, ahol nemzeti sportnak számít az alpesi sí. Elmondása szerint amíg egy-egy osztrák versenyző 15-20 ezer eurót költ vaxokra, addig ők ezt 5 ezerből próbálják megoldani.

 

 

Miklós Ferenc, Edit édesapja érthető módon boldogan fogadta a hírt. „Nagyon örülünk, hogy teljesült a lányunk álma, elérte a kitűzött célt. Rögtön a verseny után beszéltünk vele

telefonon, és egy kicsit szomorú volt, mert elveszítette a hatodik helyet, lecsúszott a hetedikre. Számunkra, szülőknek ez a hetedik hely felér egy aranyéremmel. Köszönjük mindenkinek, aki itthon vagy szerte a nagyvilágban szurkolt Editnek” – nyilatkozta a Székelyhonnak.

Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere Miklós Edit szülővárosa nevében is köszönetet mondott a csodálatos élményért: „A legnagyobb, ami történhetett. Amikor a célba érkezés után kiírták a 6. helyezést, örömkönny szökött a szemembe, annyira elérzékenyültem. Gyermekkora óta követem Miklós Edit pályafutását, és Tófalvi Éván kívül ennyire ambíciós, a felkészülésben lehetetlent nem ismerő sportolót még nem ismertem. A csíkszeredaiak nevében: köszönjük Edit” – hangoztatta az elöljáró.

 

 

Romániában viszont savanyú a szőlő. Ami nem csoda, hiszen miközben azt kellett nézniük, hogy a 2010-ig román színekben versenyző – de a mostoha romániai bánásmód miatt magyar állampolgárságot szerző és magyar sportolóvá avanzsáló – romániai magyar sportoló történelmi sikert ért el, a román téli sportolók durva fiaskó áldozatai lettek. Az Alexandru Teodorescu – Radu Şovăială szánkós duó nem állhatott rajthoz, mivel meghibásodott a szánkójuk. Jobb helyeken ilyenkor előkapják a tartalék sporteszközt, Teodorescu és Şovăială viszont nem ilyen helyről érkezett Szocsiba, így hát a tartalék szánkójuk nem felelt meg a követelményeknek. Mivel pedig a versenybíróság életveszélyesnek minősítette az eszközt, kizárták őket a versenyből. 

A szánkósok szánalmas kiesése és Miklós Edit sikere egyetlen nap alatt sok volt: a romániai közvélemény  keményen nekiment a bukaresti sportvezetőknek. A Miklós Editet amúgy következetesen románozó („românca  Edith Miklos”) ProSport sportnapilap honlapját ellepték a durva hangú kommentárok, amelyekben keresetlen hangnemben ócsárolják a Román Síszövetséget, amiért nem volt képes finanszírozni a sportoló edzéseit, külföldi útjait és felszerelését. „Természetes, hogy a lány Magyarországra ment, ahol minden körülményt biztosítanak számára, így csak a versenyekre kell gondolnia… Ébredjetek! Éhes hassal nem lehet jó teljesítményt nyújtani” – írja filippikájában az egyik olvasó, aki már azt is megelőlegezi, hogy a most még román színeket képviselő gyergyószentmiklósi sífutónő, Sára Tímea lesz a következő, aki átigazol a magyar csapatba.

Az előzmények alapján ebben akár még igaza is lehet. A helyzet az, hogy mi nem is bánnánk annyira.