Mi legyen egy címlapon?

Az elmúlt hetek előkészületei közepette szerkesztőségünk belső csevegőprogramja minden jel szerint megbolondult, és automatikus üzenetként ismételte a következő szóösszetételt: „címlapon javítva”.
Hirdetés

Először bosszantott, aztán röhögtünk rajta, végül pedig kénytelenek voltunk elgondolkodni: mi az, aminek a címlapon „javítva” kell lennie – és egyáltalán, mi az, amit látni szeretnénk egy címlapon. A címlapon. A mi címlapunkon. 

Mindenekelőtt Erdélyt, ezt a kezdetektől tudtuk, csak hát Erdélyből annyiféle van, hogy aligha férne rá bármilyen címlapra is. Erdély persze itt van, ahol épp írom ezt a beköszöntő-féleséget, Kolozsvár egyik főtéri szobájában, pompás kilátással a Mátyás-szoborra és a Szent Mihály-templomra, de Hollywood is Erdély (és Partium meg Bánság is), elbeszélgethetnénk erről Lugosi Bélával, ha Drakulaként élne tovább, de erről az interjúról sajnos lecsúsztunk; ott van Erdély Boston és Budapest között, Barabási Albert László ingaútjain; legújabban pedig Szocsi is Erdély, hiszen Kolozsvár és Csíkszék a Fekete-tenger partjára költözött. Amit máshol írnak rólunk meg amit itt írnak másokról, sokféle nyelven és sokféle kontextusban – amit mi írunk magunkról.

Amit mi írunk.

Amit figyelemmel követünk, szemlézünk és megosztunk (no nem ideológiai értelemben). Nem csak mi itt, a Főtér.ro szerkesztőségében: ebben a „mi”-ben benne foglaltatnak olvasóink, felhasználóink, barátaink is. Ez lenne az „igazi Erdély”, ha lenne. És miért ne lenne? Ha máshol nem, a címlapon. Javítva.
 
Ez hát a Főtér – elképzelni sem tudnék jobb találkahelyet.

Hirdetés