Először bosszantott, aztán röhögtünk rajta, végül pedig kénytelenek voltunk elgondolkodni: mi az, aminek a címlapon „javítva” kell lennie – és egyáltalán, mi az, amit látni szeretnénk egy címlapon. A címlapon. A mi címlapunkon.
Mindenekelőtt Erdélyt, ezt a kezdetektől tudtuk, csak hát Erdélyből annyiféle van, hogy aligha férne rá bármilyen címlapra is. Erdély persze itt van, ahol épp írom ezt a beköszöntő-féleséget, Kolozsvár egyik főtéri szobájában, pompás kilátással a Mátyás-szoborra és a Szent Mihály-templomra, de Hollywood is Erdély (és Partium meg Bánság is), elbeszélgethetnénk erről Lugosi Bélával, ha Drakulaként élne tovább, de erről az interjúról sajnos lecsúsztunk; ott van Erdély Boston és Budapest között, Barabási Albert László ingaútjain; legújabban pedig Szocsi is Erdély, hiszen Kolozsvár és Csíkszék a Fekete-tenger partjára költözött. Amit máshol írnak rólunk meg amit itt írnak másokról, sokféle nyelven és sokféle kontextusban – amit mi írunk magunkról.
Olvasson még:
Amit mi írunk.