„Nos, ha így haladunk, felsőbb vagy oldalvási parancsra meg kell rostálnunk az emlékeinket is emitt, az összefércelt Romániában. Itt is. El kell felednünk végleg és bukaresti parancsra Ady versét, versgondolatát, hogy „lehajlok a szent humuszig”. Mert ugyebár számunkra nem lehet szent ez a föld, az a föld, ha már nem a miénk. És meg kell ám parancsolnunk az úgynevezett érzetemlékezetnek a rostálást. Mert ha lehajolok bekapcsolni egy gombnyomással a számítógépemet, az izommozgás »emlékezik« a számtalan lehajlásra, milyen mélyre illetve milyen magasságig kell cselekedni…
Nekünk a mellékelt ábrák szerint olyan Nyirő Józsefre szabad(na) emlékeznünk, akkor is, ha minden sorát olvastuk, amilyen megfelel a romániai zsidó föderációnak. Nyirő soha életében nem írt le egyetlen sort sem a zsidók ellen. A Gyergyószentmiklóson tervezett megemlékezés ellen mégis fölsorakoztak az ostobák, akik Nyirőről semmit sem tudtak azon kívül, amit Frunda György tejtestvérük világgá üvöltött 2012 májusában, megakadályozván (ő is) a nagy író hamvainak itthoni eltemetését. Kis senki, nyavalyás talmi emberek ma ismét magukhoz hasonló közepesre törpítenék bennünk is Székelyföld és népe szerelmesét, Nyirőt, hulljon! És megint nem a férgese hullna! Földübörögtek hát a törp(öv)ék, vackorkák az édes körtövék között, ám szerencsére a Hargita táján a hatóság ezúttal eltanácsolta a férgesét. Megemlékeztek Tompa László költőről és Nyirő Józsefről. Illesse tisztelet Borboly Csabáékat!”