„
A kocka nem remélt fordulása elhozta a szabad(os)ságot, s vele együtt a beleszólás lehetőségének hitét. A kormány–parlament–igazságszolgáltatás–stb. sokszög valahol a piramis csúcsa körül lebeg, a dolgozó tömegek pedig azt lesik a mélyben, hogy mikor kel föl a nap a piramis mögül. Az eccerű emberek egy része – a beleszólás jogába vetett hit birtokában – civil egyesületekbe, mozgalmakba tömörül, netán spontán ötlettől hajtva megy ki az utcára. Villámcsődület, plakátos felvonulás, menetelés, polgári engedetlenségi akció – változatos műfajok bizonyítják az emberi találékonyság örökkévalóságát. Mindezek mögött pedig a különféle fórumok ’vélemény’ rovata ballag (e.g.: a maszol.ro kis csapata), az eseményeket kommentálva. Sem a civil akciók, sem a sajtó ’megmondói’ nem tudnak beleszólni a dolgok menetébe, mert a dolgok természete nem engedi a beleszólást. (De ez is csak egy félmagas vélemény, semmi más, amely két méterrel a gólvonal előtt elakad a sűrű mohában.)
Olvasson még:
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
Civil akciókban nem szívesen veszek részt, mert 1) magányos alkat vagyok, 2) nem hiszek az ilyen akciókban, 3) utálom az erőszakot, 4) jól elvagyok a pamfletjeimmel.
A tévének köszönhetően gyakorta van lehetőségem a civilek magatartását tanulmányozni, s bizony mondom, sokkal gonoszabb dolgokat látok, mint amennyit felnőtt, komoly emberektől elvárok. Itt van például a Kerényi Imre kigondolta Magyar Krónika című folyóirat. A tervezett lap első szerkesztőségi ülésére igyekvőket a székhely előtt kicsi – de meglehetősen agresszív – civil csoport fogadta, plakátokkal meg egyéb civil szerszámokkal. Róna Péternek úgy kellett átfurakodnia a tömegen, mint Bad Prittnek a kiscsajok gyűrűjén. Nem értem, miért nem engedik őket gyűlésezni. Milyen rossz dolog származik abból, ha valahol valaki kiad egy örömtől lucsogó pártlapot? Ahelyett, hogy megvárnák, mi lesz belőle, már most meg akarják égetni a boszorkányt. Miért nem várnak addig a civilek, amíg kiderül, hogy tényleg boszorkány-e vagy tulajdonképpen angyal, ahogy Imre bácsi állítja? Merthogy ennél sokkal, de sokkal fontosabb dolgok is lennének.”
A kocka nem remélt fordulása elhozta a szabad(os)ságot, s vele együtt a beleszólás lehetőségének hitét. A kormány–parlament–igazságszolgáltatás–stb. sokszög valahol a piramis csúcsa körül lebeg, a dolgozó tömegek pedig azt lesik a mélyben, hogy mikor kel föl a nap a piramis mögül. Az eccerű emberek egy része – a beleszólás jogába vetett hit birtokában – civil egyesületekbe, mozgalmakba tömörül, netán spontán ötlettől hajtva megy ki az utcára. Villámcsődület, plakátos felvonulás, menetelés, polgári engedetlenségi akció – változatos műfajok bizonyítják az emberi találékonyság örökkévalóságát. Mindezek mögött pedig a különféle fórumok ’vélemény’ rovata ballag (e.g.: a maszol.ro kis csapata), az eseményeket kommentálva. Sem a civil akciók, sem a sajtó ’megmondói’ nem tudnak beleszólni a dolgok menetébe, mert a dolgok természete nem engedi a beleszólást. (De ez is csak egy félmagas vélemény, semmi más, amely két méterrel a gólvonal előtt elakad a sűrű mohában.)
Civil akciókban nem szívesen veszek részt, mert 1) magányos alkat vagyok, 2) nem hiszek az ilyen akciókban, 3) utálom az erőszakot, 4) jól elvagyok a pamfletjeimmel.
A tévének köszönhetően gyakorta van lehetőségem a civilek magatartását tanulmányozni, s bizony mondom, sokkal gonoszabb dolgokat látok, mint amennyit felnőtt, komoly emberektől elvárok. Itt van például a Kerényi Imre kigondolta Magyar Krónika című folyóirat. A tervezett lap első szerkesztőségi ülésére igyekvőket a székhely előtt kicsi – de meglehetősen agresszív – civil csoport fogadta, plakátokkal meg egyéb civil szerszámokkal. Róna Péternek úgy kellett átfurakodnia a tömegen, mint Bad Prittnek a kiscsajok gyűrűjén. Nem értem, miért nem engedik őket gyűlésezni. Milyen rossz dolog származik abból, ha valahol valaki kiad egy örömtől lucsogó pártlapot? Ahelyett, hogy megvárnák, mi lesz belőle, már most meg akarják égetni a boszorkányt. Miért nem várnak addig a civilek, amíg kiderül, hogy tényleg boszorkány-e vagy tulajdonképpen angyal, ahogy Imre bácsi állítja? Merthogy ennél sokkal, de sokkal fontosabb dolgok is lennének.
– See more at: http://www.maszol.ro/index.php/velemeny/23758-kuszalik-peter-civilek-kimeljenek#sthash.5dfFIFra.dpuf